Get Adobe Flash player
Címlap Csapat története

 

A kerekesszékes kosárlabda eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki a II. világháború alatt. Korábban a profi bajnokságban játszó, de a háborúban megrokkant kosarazók nem tudtak lemondani kedvelt játékukról, s kerekesszékben is szenvedélyesen folytatták.
Nagy-Británniában viszont a hadirokkantak rehabilitációjának volt fontos eszköze a sport. Stoke Mandeville-ben Sir Ludwig Guttman irányításával nemzetközi játékokat is szerveztek hadirokkantak számára, bár ott az amerikaiakétól eltérő szabályokkal játszották kerekesszékes kosárlabdát. Az első angol-amerikai párharc 1955-ben angol sikert hozott az un. netball (palánk nélküli) játékban, de a következő játékon, amikor amerikai szokás szerint már palánk is volt a kosár mögött, akkor már az amerikaiak győztek. Így 1960-ban, a Római Olimpiai Játékokkal párhuzamosan (=parallel) megrendezett első Paralimpiai Játékok programjában már szerepelt a kerekesszékes kosárlabda, amelyben csak olyan mozgásukban korlátozott játékosok vehetnek részt, akik nem képesek az épekhez hasonló módon futni, ugrani és függőleges tengelyük körül megfordulni, – ez jelenleg a minimális mozgássérültség követelménye a kerekesszékes kosárlabdában.
 
 
Magyarországon az 1960-as években került a sport a rehabilitáció repertoárjába a Guttmann nyomdokain járó Dr. Novoszel Tibor jóvoltából. A 70-es évektől kezdődően a mai napig Laczkó Magyar György testnevelő tanár irányításával minden kerekesszéket használó amputált lábú és gerincvelősérült ember megismerkedik a kerekesszékes kosárlabda alapjaival, akiket az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben kezelnek. Mindez – sajnos – „szigorúan” a kórház falai között marad.
Ezért tőlük függetlenül 1984-ben Nádas Pál kezdeményezésére – aki a mozgássérült sport, majd a parasport (=fogyatékossághoz adaptált sporttevékenység) magyarországi megszervezésének egyik kiemelkedő alakja – dr. Vilmos Endre, a Malév volt vezérigazgató-helyettese, a Magyar Kosárlabda Szövetség akkori elnöke hozatott be Magyarországra 10 darab speciális kerekesszéket, amelyekhez nem volt nehéz toborozni kosarazni vágyó mozgássérülteket. A szervezeti keretet a Halassi Olivér SC teremtette meg. A csapatot Köteles László, a sportklub mindenese menedzselte, az edzéseket Maksziné Karácsony Györgyi volt kosárlabda játékos, gyógytornász vezette. Az első tornaterem, ahol az edzések elkezdődtek Nádas Pál akkori munkahelyén, a Kosciuszkó Tádé utcai Általános Iskolában volt. A jelenlegi csapattagok közül Kiss Gábor és Legeza György is ott volt az indulásnál, majd hamarosan csatlakozott hozzájuk Czibóka István, Demirkán Tarik és akkor még ifjúsági korú Farkas László.

Az első mérkőzésekre 1985 novemberében Prágában került sor jugoszláv, osztrák és cseh csapatokkal. A „keleti tömb”-höz tartozó országokban ezekben az időkben alakultak az első kerekesszékes kosárlabda csapatok, így Csehszlovákiában is., míg Ausztriában és Jugoszláviában jóval előrébb jártak, ahol már többcsapatos bajnoki rendszer működött. Ennek megfelelően az akkor szerveződő cseh csapattal szemben győzedelmeskedett a magyar együttes, míg az osztrák és a szlovén csapattól nagyarányú vereséget szenvedett. A továbbiakban a magyar csapat már az újonnan szerveződött Rodata SE színeiben a kölcsönös meghívásoknak köszönhetően évi két-három alkalommal rendszeresen vett részt nemzetközi mérkőzéseken. A prágai, bécsi, salzburgi, ljubljanai és budapesti tornákat néha kiegészítette egy-egy kölni torna, ahol más európai csaptokkal (pl. lengyel, német) is mérkőzhettek a Rodatások váltakozó sikerrel. Sőt 1987-től egymással is mérkőzhettek magyarok, hiszen a magyar kosárlabda bajnokság élvonalához tartozó Szolnoki Olajbányász Sportegyesület támogatásával Szolnokon is működött két évig Roll Sportkör néven egy kerekesszékes kosárlabda csapat, de sajnos a szervező Legeza György távozásával a csapat megszűnt. Rodatában is megtorpanni látszott szakmai szempontból a fejlődés, ezért Makszinnét kosárlabda szakedző váltotta fel Keszler Márton személyében. A szakmailag vezetett edzéseken túl igazi előrelépést ez sem jelentett, hiszen technikailag a kerekesszékek kezdtek elavulni és elhasználódni, új sportszékek beszerzésének hiányában az utánpótlás sem fejlődhetett. A mélypontot az 1993-as Stoke Mandeville-i EB selejtező jelentette, ahol a magyar csapat súlyos vereségeket is elszenvedve az utolsó helyen végzett.

Kisebb fellángolás következett be a 90-es évek közepén, amikor Déri Balázs irányította a csapat edzéseit. 1994-ben a 11 csapatos IV. divízióban a kölni tornán a lengyelek mögött második helyen végzett a magyar csapat, s az újra feltámasztott Rodata Kupát 95-ben sikerült megnyerni osztrák, cseh és szlovén csapatok előtt.1997-től a Rodata SE anyagi gondjai miatt kiszállt a csapat mögül, és továbbiakban a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége működtette a csapatot, amely a heti rendszerességgel tartott edzésekhez szükséges terem bérleti díjának fedezésére terjedt ki. Később ezt a szerepet a Törekvés SE vette át azzal, hogy a Paralimpiai Központjának sportcsarnokát a heti edzésekre átadta. A nemzetközi mérkőzések alkalomszerűvé váltak, a csapat szereplései mindinkább a hazai kosárlabdás ünnepségek bemutató jellegű mérkőzéseire szorítkozott. A heti edzések felkészítő jellegüket elveszítették, az edzéseket a régi játékosok irányították, legtovább az egykori csapatkapitány, Bohm Mihály egészen a haláláig. Új játékos alig-alig jött. A kerekesszékek teljesen elhasználódtak, az újabb szabályoknak már meg sem felelnek. Magánkezdeményezésből egy-két újabb sportszék használatba került, s a Return Alapítvány közreműködésével hamarosan bővül öt új darabbal a „flotta”. 

Ezen kívül a fejlődésre reménységet ad, hogy a játékosok körében a versenyszellem újra fellángolni látszik a Siemens Kosárlabda Ligában vállalt szerepléssel, valamint azzal, hogy a Weisz Róbert által működtetett honlap egyre több sportolni vágyó mozgássérültben felkelti a kerekesszékes kosárlabdázás iránti érdeklődést, amely talán 24 év stagnálás után valódi fejlődésnek indulhat.

A kerekesszékes kosárlabda fejlődése nemcsak a sportágon belül tevékenykedőknek lenne fontos. Az lenne az ideális, ha alapsportágként a legtöbb kerekesszéket használó számára hozzáférhető lenne, hiszen a sporttal való megismerkedés során olyan kerekesszék kezelési technikákat sajátíthatnának el, amelyekre szükségük lenne mindennapi életükben is. Ugyanakkor más kerekesszékes sportágak fejlődéséhez is hozzájárulhat a rendszeres testmozgás örömének átélésén és mozgásfejlődés megtapasztalásán keresztül . A honi kerekesszékes kosárlabdázás története bizonyság arra, hogy számtalan más kerekesszékes sportban sikeres ember a kosárlabdában kezdte sportolását. Ilyen példa Urbancsok György, aki kerekesszékes futásban, Szekeres Pál, Pálfi Judit és Dani Gyöngyi, akik a vívásban, Farkas László pedig a teniszben ért el sikereket és szereztek hírnevet a magyar kerekesszékes sportnak.